Októberi boldogságórák a 3.a-ban

Hogy miként gondolkodik egy derűlátó személy vagy éppen mi is az optimizmus?

• Minden élethelyzetben a legjobbat keresni és úgy érezni, hogy a világ és a benne élő emberek alapvetően jók és megbízhatóak. Ilyen értelemben a világ egy biztonságos és egyben jó hely.
• Úgy gondolni és érezni, hogy az élet előbb – utóbb kedvező kimenetelű és amennyiben probléma adódik, az rendeződni fog.
• Belülről fakadó, reményteljes gondolkodásmód.
• Annak képessége, hogy a helyzet pozitív oldalát lássuk.
• Sikeres, pozitív jövőkép előrevetítésének képessége.

A tanórákon jelenlevő pozitív érzelmek, hatékonyabb információszerzéshez, kíváncsiság és jobb ismeretelsajátításhoz vezethetnek. A derűlátó gondolkodásmód segíthet akár a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek is, akárcsak azoknak, akik beilleszkedési problémákkal szembesülnek a csoporton belül. A derűlátás hatékonyabb megküzdést, én hatékonyságérzetet kelthet, segíthet a remény érzésének felkeltésében és erősítheti a kitartó magatartást. Csakhogy nem mindenki rendelkezik feltétlenül optimista szemléletmóddal, nem mindenki jön olyan szociálisan eltanult családi mintákkal, amelyek segítenék a mindennapokban. Ők azok a gyerekek vagy épp felnőttek, akik amennyiben igénylik tudatos odafigyeléssel fejleszthetőek abban, hogy reményt találjanak ott, ahol épp nem látják a megoldást. A különböző optimizmust fejlesztő módszerek javítják a gyerekek motivációját, gyógyírt jelenthetnek, ami a sorozatos kudarcokból származó csökkent önértékelést illeti.

Az optimizmust fejlesztő technikák alkalmazása révén, megfigyelhető a pozitívabb jövőkép előrevetítése a diákok esetében. A derűlátás fejlesztése látványosan összefügg a tanulás iránti motiváció javulásával egyben harmonikusabb légkört teremtve az adott közösségen belül. Az optimizmus gyógyít, serkent, lelkesít és sikeressé tesz.

Beszámoló a 3.a októberi boldogságóráiról:

Miután megismerkedtek az optimizmus-pesszimizmus szavak jelentésével, nagyon sokat beszélgettünk a témáról, saját életükből is sok példát meséltek el.

• Megnéztük az Ajándék című filmet, ahol egy testi fogyatékos gyermek szemével láttuk a világot, akinek az élete egy kiskutyától új értelmet kapott, mert onnan kezdve boldog volt, társra lelt. Nagyon sokat beszélgettünk róla, milyen sokat jelentenek életünkben az állatok, a társak, a barátok. milyen nagy szükség van rájuk. Háziállataink képe ki is van függesztve osztályunk falán.
• Építettek építőkockából "Remény-tornyot" közösen, ahol megneveztük erősségeinket, ami megvéd a világban.
• "Varázstükörben" lerajzolták magukat mosolyogva, amikor boldogok.
• Készítettünk "varázsszemüvegeket" is, amit ha felvesznek, nem lesznek szomorúak. Tudatosan erre összpontosítunk.
• "Mókus Napot" tartottunk. Idén a kötelező olvasmányunk a Misi mókus, ennek feldolgozását töltöttük meg örömteli feladatokkal. Megnéztük régi filmen, rajzoltunk a mókusokról, könyveket gyűjtöttünk róluk, elhozták mókusos plüsseiket, társasaikat otthonról, rajzórán is e témával foglalkoztunk. Megpróbáltuk örömtelivé varázsolni a kötelező olvasmányunkat.
• "Optimista esernyőket" készítettek, ráírták azokat a szavakat, amik megóvják őket a nehézségektől, amiket mi mondunk nekik az iskolában, vagy amikkel bátorítják otthon a gyerekeket a szülők.
• Őszi levélnyomatot készítettünk, tudatosan kerestük az ősz csodáit, fejlesztve pozitív látásmódjukat.
• Az egyik legnagyobb benyomást ebben a hónapban Horváthné Szaboljev Erzsébet tanítónő tette a gyerekekben, amikor elolvasta saját unokájának írt mesekönyvét, példát mutatva ezzel a nagyszülői szeretetre, ajándékkészítésre, mellyel örömöt szerez titokban saját családjának.

Nagyon tartalmasan telt ez a hónap is, újabb boldogságfokozó technikával ismerkedtek meg a gyerekek, a pozitív látásmód erejével.

Illésné Kun Hajnalka