Márciusi boldogságórák (2.a)

Ennél mi sem egyszerűbb, hiszen folyamatosan azon vagyunk, hogy egymást segítsük, örömet szerezzünk nekik.

A hónap elején tudtunk csak együtt lenni, aztán megint otthoni oktatás következett.

Az iskolában sok apró öröm ért minket, ami boldogságot okoz mindenkinek.

• Olvasás órákon a család témakörrel foglalkoztunk, sok babakori képet nézegettünk egymásról. Megpróbáltuk kitalálni, ki lehet a képen piciben. Csak úgy csillogtak a szemek az izgalomtól, boldogságtól.
• Rajz órán a tavaszvárással foglalkoztunk, kíváncsian lestük az éledő természetet, azt jelenítették meg alkotásukon, minden egyes napsütéses napon egyre jobban örültünk a tavasz közeledtének.
• Mivel egyre kevesebben maradtunk az osztályban, hisz nagyon sok gyermek beteg lett, sokszor tanulás után mókáztunk, táncoltunk, elővettük szüleink régi játékát is, mint például a gombfocit.
• Hatalmas meccsek zajlottak szabadidőben, ráéreztek szüleik gyermekkori szórakozásainak az örömére.
• Utolsó napunkon együtt dolgoztuk fel a nemzeti ünnepünk témakört, a közös munka, páros színezés mindig plusz erővel bír.
• Mielőtt ismét elbúcsúztunk egy utolsó, közös ölelés keretében, fényképpel üzentünk jobbulást az otthon maradottaknak.
• A digitális oktatás során egyre jobban hiányoznak egymásnak a barátok, így meglepi rajzokkal üzentek körbe-körbe egymásnak. Boldogsággal töltött el az örömünk, s büszke vagyok rájuk, milyen összetartó, jószívű csapattal dolgozhatok. Megemlékeztünk a Boldogság Világnapjáról is.

Ebben az embert próbáló, nehéz időszakban még jobban szükség van egymás támogatására, közösségünk erősítésére, hogy tudjuk, tartozunk valahova, várnak ránk, szeretnek, van miért s kiért kitartani.

Ez az erő és a közösen átélt emlékek adnak lendületet és kitartást ebben a sokszor magányos és emberpróbáló időszakban.

Illésné Kun Hajnalka