Decemberi boldogságórák (3.a)
A boldogságórák decemberi témája: a boldogító jó cselekedetek.
"A jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszi az embereket.
Ha másokon segítünk, látjuk nehézségeit, s sokkal jobban értékeljük azt, amink van, hálásabbnak érezzük magunkat. Ha másoknak vigaszt nyújtunk, elterelődik a figyelmünk saját gondjainkról.
A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti az önbizalmat, a hasznosság érzését. Ezek a cselekedetek a hasznosságunkat, értékünket is emelik.
A jó cselekedetekhez nem kell semmi különös. Figyeljünk otthonunkra, munkahelyünkre, arra a közösségre, ahova tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztunk december során, de ez határozza meg alapvetően is a viselkedésünket. Sajnos a karanténok miatt kevesebb idő jutott egymásra a tervezettnél. De igyekeztünk minden időt hasznosítani.
- Közösen sok kis karácsonyfát rajzolva megalkottunk egy nagy közös karácsonyfát – hangolódva az ünnepre, a közösség erejére alapozva.
- Az otthoni karantén időszakban ösztönöztük egymást az otthoni jó cselekedetekre, az apróbb segítségekre a családban.
- Közösen megnéztünk egy gyurmamesét: "Jótett helyébe jót várj!" Ezt érzelmeztük, lefordítottuk saját életünkre, s meg is csináltuk gyurmából a szereplőket.
- Felolvastam nekik "A befogadott nagypapa" - című mesét. Hosszasan beszélgetünk az örökbefogadásról. Nagyon meglepett a sok információ, amit felsoroltak, s a mély érzelmeik, amiket átadtak a téma során.
- Azt a feladatot kapták, hogy minden társuk neve mellé egyetlen pozitív szót írjanak. Ezt összesítettem és ajándékként megkapta mindenki a saját 20 pozitív szavát, amit róla gondolnak a többiek. Hatalmas boldogság volt nézni a ragyogó arcokat, ahogy kiderült számunkra a sok jó, amit róluk gondolnak társaik. Sokan kitették ezt otthon az ágyuk fölé, hogy minden nap lássák.
- Rajzoltak meglepit egymásnak, s átadták azt.
A decemberi időszak sajnos nagyon rövidre sikerült a sok betegség miatt. De úgy gondolom, hogy ennek ellenére sok boldog percet okoztak egymásnak, s ez engem is nagyon boldoggá tett!"
Illésné Kun Hajnalka