Az 1.a osztály februári boldogságórái

Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat.

Lazarus és Lainer kétféle megküzdési formát különböztetett meg: problémaközpontú megküzdés és érzelemközpontú megküzdés.

A problémaközpontú megküzdés során a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni.

Az érzelemközpontú megküzdés során pedig a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stressz okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását.

A stressz először küzdelemre ösztönöz bennünket. Amint azonban fogy az energiánk, egyre inkább felerősödhet a szorongás. Reménytelennek tűnő küzdelem esetén (illetve ha nem is tudunk menekülni a helyzetből) akár depresszió is kialakulhat; ellenálló képességünk legyengül a szorongás hatására, ezért számos betegség sokkal könnyebben ledönthet a lábunkról. Nagyon fontos minden évben erről a mindenkit érintő nehézségről beszélni, megoldási módokat javasolni, egymást meghallgatni.

Különböző módon foglalkoztunk a témával:

1.) Feldolgoztuk: A bugyelláris, a pipa meg a süveg c. mesét. Értelmezése során megbeszéltük az „egyszer fent, egyszer lent” kifejezést. Elmeséltük életünk hullámvölgyeit, hullámhegyeit. Kinek milyen öröme, nehézsége volt? Ki hogy élte meg ezeket? Mi segítette át a nehézségeken? Levontuk a mese és a történeteink tanulságait.

2.) Rengeteg szituációs játékot játszottunk. Átéreztük a testi fogyatékkal élők mindennapi nehézségeit, erősítettük az empátiát a nehezebb sorsú emberekkel:

• rajzoltunk csukott szemmel lapra
• egymás hátára rajzoltak, majd azt a másik megjelenítette egy papíron
• láncba egymás fülébe súgtak dolgokat, s az utolsó ember hangosan kimondta a körbe menő szót
• rajzoltunk bal kézzel

Csukott szemmel különböző feladatokat végeztünk:

• vajon milyen tárgy van a kezedben?
• haladtak a teremben csukott szemmel
• le- és felvették a cipőt egy kézzel
• ki- majd bepakolták a tolltartót csukott szemmel
• hang nélkül elmutogattak különböző dolgokat

Ezek az alkalmak rendkívül tanulságosak voltak, néha megdöbbentőek, sokszor elgondolkodtatóak, de mindenképpen mély nyomot hagytak a gyerekekben, mély érzésekkel. Nagyon hasznos időtöltésnek tartottam.

3.) A Boldogságórákhoz szorosan kapcsoltuk a Valentin napot. Egymásnak barátságkarkötőket gyártottak, a szülőknek pedig szív alakút. Nagy izgalommal készítették az ajándékaikat, s rendkívül boldogan adták át azokat.

4.) Az idei tanévben a legnagyobb küzdelmünk: A betűk írásának és olvasásának megtanulása. Ez valódi küzdelmet okoz napi szinten, hatalmas, egyhangú, monoton feladat. Aki már szépen halad, büszkén segíti társait.

5.) Folyamatosan számon tartjuk a versenyeredményeket, büszkén hozzák a kupákat, érmeket, okleveleket. Ezt mi örömmel megtapsoljuk és kíváncsian hallgatjuk a boldog beszámolókat. S természetesen tanulunk az eredményekhez vezető utakból, megpróbáltatásokból, a kitartó szorgalomból, az esetleges kudarcokból.

6.) Jelenlegi nagy kihívásunk az iskolai vers- és prózamondó verseny, melyre elsősöknek a legnehezebb készülni, hisz nem végeztünk még a betűk tanulásával. Ennek ellenére mégis akadt pár bátor, kitartó jelentkező, akik szinte erőn felül becsületesen készülnek.

7.) Természetesen rengeteget rajzoltak a tavaszról, a tél leküzdéséről, a világ csodálatos dolgairól. Rendkívül tehetséges és igényes minden alkotásuk. A rajz nagy örömforrás mind az osztálynak, mind nekem.

Minden perc nagyon hasznos volt ebben a hónapban, hisz korunk egyik napi szinten jelen levő problémájáról, a stresszről, s a küzdelmeinkről beszéltünk, tevékenykedtünk.